Ha már egyszer Popkultúraszakértő vagyok, gondoltam megírom melyik tavalyi albumokról gondolom azt a jelenben, hogy a legtöbbször fogom elővenni a jövőben. Kiváncsi vagyok, ha majd 5-10 év múlva elolvasom, megmosolygom-e az elektróőrületet / lesz-e még aktív együttes a britpop 3. hullámából / elismerik-e, hogy létezett a nu rave stílus?
10. Belga - Zigilemez
Szerintem ötletileg, szövegileg és zeneileg is nagyon szórakoztató a Belga 5. lemeze összességében, de ha egyesével vizsgálom, tökéleteset ezúttal nem találok a dalok között. Ahhoz az kellene, hogy egy meglepő témaválasztásban végig vicces és szállóigévé váló szövegek találkozzanak némi mondanivalóval / társadalomkritikával, valami ehhez méltó zenei alapra. A zenei alapokkal és a témákkal nincs is baj, de olyan szám nincs a lemezen, amiben mind a három tag a maximumot hozza ki magából (ezt érzik ők is, úgy fogalmaznak a hangulat kerül előtérbe a szövegekkel szemben). Cserébe viszont nincsenek üresjáratok, egyszer hallgatható számok se, úgyhogy nálam ezek a dalok színvonalukban viszonylag egységesen valahol a Belga életmű közepén helyezkednek el, az átlaghoz képest (ami azért nagyon jó számokat jelent), nem lógnak nagyon ki se felfelé, se lefelé. Ádzseszkó!
9. Calvin Harris - I Created Disco
Az újhullámos elektrodiszkó lemezek közül nagyon bejött a Justice, a Simian Mobile Disco és a Digitalism bemutatkozása is, az hogy mégis Calvin Harris van a listán - amellett, hogy fent említettekhez hasonlóan ő is egy egyaránt táncolható és hallgatható lemezt hozott össze elsőre - annak köszönheti, hogy pofátlanul ironikusan és szórakoztatóan retrózik a 80-as évekről (úgy, hogy 84-ben született!). Humoráról mindent elárul: 18 darab Youtube kedvenc videóinak egyike Speak. Jíkámón.
8. Interpol - Our Love To Admire
Elegánsan szomorú, művészien borús és minden hallgatással csak jobb lesz. Eddigi leggyengébb lemezük, de persze ez relatív, így is minden évösszesítőn ott vannak a legjobbak közt, nálam is. A zseniális harmadszorra is zseniális, csak már nem annyira izgalmas.
7. Zagar - Cannot Walk Fly Instead
Ez volt 2007 általam legjobban várt albuma. Hogy mégis csak 7., az egyrészt a túlzott és a megjelenés csúszása miatt felfokozott várakozásnak, másrészt annak köszönhető, hogy a koncepció oltárán feláldozták az elmúlt évek nagy koncertkedvenceit. Így a lemez az első stúdióalbumnál sokkal egységesebb és élőbb hangzású lett, de ezzel még inkább erősítik bennem azt az érzést, hogy mennyivel jobb ezt élőben, koncerten átélni.
6. Midnight Juggernauts - Dystopia
Ausztrália ritkán ad zenét a világnak (AC/DC, Kylie Minouge, INXS, The Avalanches, The Church, Wolfmother), ha ad azt sem mindig köszönjük meg (Jason Donovan, Rick Astley), viszont 2007 ausszi üstököse, a Midnight Juggernauts nem éri be a világgal, ők a világegyetemnek zenélnek. Űrdiszkó, élő hangszerekkel a Jupiteren - félúton a Mars (David Bowie, Muse) és a Saturnusz (M83) között.
5. Klaxons - Myths Of The Near Future
Zenei science-fiction, tudományosan fantasztikus elektronikába oltott punkzene. A kritikusok 2007 legjobb bemutatkozó lemezének tartják, egyedül abban oszlanak meg a vélemények, hogy műfajalkotó-e, amit művelnek, és ha az, akkor ezt a new rave kifejezésssel lehet-e a legjobban leírni.
4. Jamie T - Panic Prevention
Az űr mellett a brit akcentus a másik hendikep nálam, ha zenéről van szó. Jamie T olyan, mintha Mike Skinner (The Streets) megtanulna hangszereken játszani és britpopot keverne a hiphopba. Mindezt persze egyedül, otthoni barkácskörülmények között (ebben Calvin Harrisre is hasonlítanak). Van itt minden: hiphop, rock, d'n'b, reggae, blues, indie.
3. Kings Of Leon - Because Of Times
Garázs-rock az amerikai kamionosok ajánlásával. Sárban és lószarban áztatott kavbojcsizma. Egyszerre dögös, koszos, melankólikus és slágeres. Harmadik lemez, mint az Interpolnál, viszont itt fejlődő a tendencia.
2. The Good The Bad And The Queen - The Good The Bad And The Queen
Még nagyobb adag melankólia, de ezúttal Londonból. Biztos az őszi-téli időszakom hangulatából is fakad, hogy a dobogón csak ilyen lemezek vannak, de ezeket a belső érzésektől függetlenül is tökéletes albumoknak tartom. Ha a nyári koncertjük nem a Sziget Nagyszínpadán, hanem egy kis hangversenyteremben kerül megrendezésre, biztos katarzis, de így is nagy élmény.
1. Radiohead - In Rainbows
10 évvel az OK Computer után a Radiohead újra rockzenét játszik, ami XXI. századi elődjeinél (Kid A, Amnesiac, Hail To The Thief ) könnyebben befogadhatóvá (sőt néhol slágeressé) teszi. Nagyon áll rá a jó lemez ismérve: nem tudom eldönteni, melyik a kedvenc számom, mert mindig másik, de minden pillanatban, minden hangulathoz találok megfelelőt (most épp az All I Need).
Kedvenc 2007-es lemezeim
2008.01.28. 02:09 Pipszi
Szólj hozzá!
Címkék: zene video kritika én belga zagar
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pipszi30.blog.hu/api/trackback/id/tr18308099
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek